Jamaika egy, a Nagy-Antillák szigetcsoporthoz tartozó 240 km hosszú és 80 km széles szigetország. A Karib-tengeren helyezkedik el, A Közép-Amerikai szárazföldtől 680 km-re keletre, Kubától 150 km-re délre és az Hispaniola nevű szigeten lévő Haititől és Dominikától pedig 180 km-re nyugatra.

A sziget neve az őslakos taíno indiánok „xaymaca” szavából származik aminek jelentése „A források szigete.” Felfedezése után a spanyol birtok volt, majd az angolok kezére került.
Az ország lakossága meglehetősen kevert, azonban túlnyomó többsége az Afrikából áthurcolt rabszolgák leszármazottja. Jamaika az amerikai szubkontinens harmadik legnépesebb tisztán angol anyanyelvű országa az USA és Kanada után. Innen ered a rasztafári mozgalom . Itt született Biob Marley. Jamaika a reggae zene őshazája.

Történelem

Dél-Amerika felől népesedett be a sziget i.e. 4000 és i.e. 1000 közöttarawak és talán taino indiánokkal. Vitatott, hogy a fehérek érkezésekor léteztek-e még a szigeten jelentősebb számban, vagy lényegében kihaltak akkorra. Az arawak kultúrának nagyon csekély nyoma maradt.

Kolumbusz Kristóf 1494-ben szállt először partra itt és Spanyolország birtokává nyílvánította. Az első jamaikai telep: Sevilla. Ezt 1554-ben, ismétlődő kalóztámadások után elhagyták és a főváros Spanish Town-ba költözött. Ezt 1534 elején alapította Santiago de la Vega. Itt található a brit gyarmatok legrégebbi katedrálisa. A spanyolokat később erővel kitelepítették a városból. Ez legkésőbb 1655-ig megtörtént, amikor Tower Isle (az utolsó jamaikai spanyol erőd) elestével teljesen angol kézre került a sziget. Don Arnoldo de Yassi védte Tower Isle erődjét öt éven át az angolok ellen, aztán Kubába menekült. A támadó angolok parancsnokai: William Penn angol admirális (a pensylvániai William Penn apja) és Robert Venables tábornok. A spanyol uralmat követő kétszáz évnyi angol, majd brit uralom idején Jamaika a világ legfontosabb cukorexportáló országává vált. Ez az importált afrikai rabszolgák tömeges alkalmazásával volt lehetséges. A rabszolgakereskedelem betiltása után az 1800-as évek első felében Indiából és Kínából szerződéses munkásokat hoztak. Utódaik máig is Jamaikán élnek.

A rabszolgamunka erőteljes kihasználása következtében a XIX. század elejétől a feketék száma hússzorosa a fehérekének. Ez az arány azóta nagyjából stabil és állandó forrása a lázadásoknak. Lázadások sora után a rabszolgaságot 1834-ben tiltották be, a korábbi rabszolgák teljes egyenjogúsítására 1838-ban került sor.

Jamaika gazdaságilag lassan függetlenedett az Egyesült Királyságtól. 1958-ban a Nyugatindiai Szövetség tartománya lett. Ebben a szövetségben egyesült egész Brit Nyugat-India. Jamaika teljes függetlenségét a Szövetségből való kilépéssel érte el 1962-ben.

A függetlenség első tíz évében az egymást követő konzervatív kormányok idején évi hat százalékot meghaladó gyors gazdasági növekedést élt át az ország. Nagyarányú tőkebefektetés érkezett a bauxitbányászatba és aluminiumkohászatba, az idegenforgalomba, a gyáriparba és jóval kisebb arányban a mezőgazdaságba. Az első évtized optimizmusa növekvő érzékenységet hozott az egyenlőtlenséggel szemben, a növekedés hasznából nem részesülő városi szegénység sorsával szemben. Ez, párosulva az 1970-től lassuló világgazdasággal, a választókat kormányváltásra késztette 1972-ben, a Nép Nemzeti Pártját (PNP) választották meg. Ettől kezdve a kormánypolitika nagyobb szociális igazságosságra törekedett az oktatásban és egészségügyben, de Jamaika gazdaságilag hanyatlott és 1980-ban a nemzeti össztermék 25%-kal maradt az 1972-es szint alatt. Növekvő külső és belső eladósodottság, párosulva a nagy költségvetési hiánnyal az IMF által javasolt megszorító intézkedések végrehajtására kényszerítette a kormányt.

A gazdasági hanyatlás az 1980-as évek közepéig tartott, amit súlyosbított a legnagyobb (Alpart) és harmadik (Alcoa) aluminiumgyártó termelésének leállítása. Jelentősen csökkent a második legnagyobb aluminiumgyártó (Alcan) termelése is, a Reynolds Jamaica Mines Ltd. bezárta jamaikai bányáit. Turista is kevesebb érkezett. Az 1980-as évektől kezdve Jamaika virágzó ország, ahol nagy a bűnözés, a jelentéktelen lopások súlyos problémává váltak.

Domborzat

Jamaika a karibi térség harmadik legnagyobb szigete. Belsejét kiterjedt hegység borítja parti síksággal körülvéve, ezért a nagyobb városok mind a part közelébe települtek pl.: Kingston, Spanish Town, Mandeville és Montego Bay. Hegyeiből több mint 120 patak, folyó indul útnak a csodás fehér homokú tengerpartokig, de nem ritkák a sziklás partszakaszok sem. Változatos felszíni formáinak és egész létezésének oka a dél- és észak-amerikai kőzetlemezek egymáshoz préselődése, aminek hatására a NAgy-Antillák szigetcsoport többi tagjával együtt kiemelkedett a tengerből.

Éghajlat

Éghajlata trópusi, forró és csapadékos. A sziget hegyes-völgyes belsejében az éghajlat némileg hűvösebb mint a sík parti területeken. Évszakos hőmérséklet változások tulajdonképpen nincsenek. A nappali átlaghőmérséklet 31 °C, az éjszakai pedig 21 °C körül alakul. Az esős évszak júniusban kezdődik és novemberig tart, a legcsapadékosabb hónap szeptember, viszont futó záporok, zivatarok egész évben előfordulhatnak (az esős évszakban 1-2 °C-kal melegebb van).

Élővilág, természetvédelem

A mezőgazdaság területigénye miatt mára csak területének 24%-át borítják erdők, ezekben a több millió éves elzártság következményeképp figyelemre méltó bioszféra fejlődött ki. Több mint 600 különböző virág- és 300 fafajtának ad otthont, állatvilága is legalább ilyen különleges. Az erdők nagy része a hegyekben terül el, a partmenti síkságot művelik meg, és a tengerpart közvetlen közelét szintén erdők borítják.

Általános adatok

Jamaika lakossága, mint ahogy az ország mottója is tartja - „sok nemzetből egy” – meglehetősen sokszínű. Népessége afrikaiakból, spanyolokból, indiakból, angolokból, kínaiakból, közel-keletiekből áll. A jamaikaiak 80-85%-a főleg afrikai ősökre tekinthet vissza, a többiek kevert etnikumúak: 80% néger, 3% kínai, 3% indiai, 5% mesztic, 5% mulatt, 3% fehér, 1% indián.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A lakosság 80%-a keresztény. Az öt legtöbb főt számláló egyház: church of god (21,6%), baptista (9%), adventista (8,8%), pünkösdista (7,6%) és anglikán (5%). Számos az inkvizíció elől menekülő spanyol római katolikus is letelepedett a szigeten és még ma is kimutatható társadalmi súllyal rendelkeznek.

Jamaicából ered a raszatfariánus vallás, aminek világszerte mintegy 1 millió követője van. A raszták I Hailé SZelasszié etióp császárt tartják a „fekete (afrikai) messisásnak.” A rasztafári elnevezés a Ras Tafari névből ered, ez volt a neve Szelasszié császárnak a koronázása előtt. Szelassziét a raszták Jah (Jahve rövídítése, Isten raszta elnevezése) földi megtestesülésének és a szentháromság tagjának tekintik. A mozgalom a jamaikai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből, egy bibliai prófécia sajátos értelmezéséből, fekete politikai törekvésekből és Marcus MOsiah Garvey raszta próféta tanításaiból. A jellegzetes raszta frizura szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz, de nem általános a követők között. A raszták számára a marihuána (ganja, fű) szívása spirituális cselekedet. Szentségnek tekintik, ami elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez, de használata nem kötelező. Vannak raszták, akik nem szívnak. A raszta mozgalom a világ számos részén elterjedt, főleg migráció útján és a reggaezene közvetítésével, ami főként Bob Marleynak köszönhető. 2000-ben több mint egymillió raszta volt szerte a világon. A jamaikaiak öt százaléka tartja magát raszta vallásúnak.

Jamaika hivatalos nyelve az angol, amit elég ízes tájszolásban beszélnek. Emellett az angol egy afrikaiasított változatát a Jamaikai Patoiszt is előszeretettel használják. Az alsóbb néprétegekben szinte teljes mértékben a Patoisz a használatos, de ahogy haladunk felfelé a társadalmi ranglétrán úgy válik az emberek beszéde egyre jobban hasonlóvá a standard angolhoz, míg a vezető réteg már teljesen helyesen beszéli az angolt. Azonban az átlag jamaikai az angolt és a patoisz kifejezéseket keverve, felváltva használja helyzettől függően.