Jamaika egy, a Nagy-Antillák szigetcsoporthoz tartozó 240 km hosszú és 80 km széles szigetország. A Karib-tengeren helyezkedik el, A Közép-Amerikai szárazföldtől 680 km-re keletre, Kubától 150 km-re délre és az Hispaniola nevű szigeten lévő Haititől és Dominikától pedig 180 km-re nyugatra.

A sziget neve az őslakos taíno indiánok „xaymaca” szavából származik aminek jelentése „A források szigete.” Felfedezése után a spanyol birtok volt, majd az angolok kezére került.
Az ország lakossága meglehetősen kevert, azonban túlnyomó többsége az Afrikából áthurcolt rabszolgák leszármazottja. Jamaika az amerikai szubkontinens harmadik legnépesebb tisztán angol anyanyelvű országa az USA és Kanada után. Innen ered a rasztafári mozgalom . Itt született Biob Marley. Jamaika a reggae zene őshazája.

Történelem

Dél-Amerika felől népesedett be a sziget i.e. 4000 és i.e. 1000 közöttarawak és talán taino indiánokkal. Vitatott, hogy a fehérek érkezésekor léteztek-e még a szigeten jelentősebb számban, vagy lényegében kihaltak akkorra. Az arawak kultúrának nagyon csekély nyoma maradt.

Kolumbusz Kristóf 1494-ben szállt először partra itt és Spanyolország birtokává nyílvánította. Az első jamaikai telep: Sevilla. Ezt 1554-ben, ismétlődő kalóztámadások után elhagyták és a főváros Spanish Town-ba költözött. Ezt 1534 elején alapította Santiago de la Vega. Itt található a brit gyarmatok legrégebbi katedrálisa. A spanyolokat később erővel kitelepítették a városból. Ez legkésőbb 1655-ig megtörtént, amikor Tower Isle (az utolsó jamaikai spanyol erőd) elestével teljesen angol kézre került a sziget. Don Arnoldo de Yassi védte Tower Isle erődjét öt éven át az angolok ellen, aztán Kubába menekült. A támadó angolok parancsnokai: William Penn angol admirális (a pensylvániai William Penn apja) és Robert Venables tábornok. A spanyol uralmat követő kétszáz évnyi angol, majd brit uralom idején Jamaika a világ legfontosabb cukorexportáló országává vált. Ez az importált afrikai rabszolgák tömeges alkalmazásával volt lehetséges. A rabszolgakereskedelem betiltása után az 1800-as évek első felében Indiából és Kínából szerződéses munkásokat hoztak. Utódaik máig is Jamaikán élnek.

A rabszolgamunka erőteljes kihasználása következtében a XIX. század elejétől a feketék száma hússzorosa a fehérekének. Ez az arány azóta nagyjából stabil és állandó forrása a lázadásoknak. Lázadások sora után a rabszolgaságot 1834-ben tiltották be, a korábbi rabszolgák teljes egyenjogúsítására 1838-ban került sor.

Jamaika gazdaságilag lassan függetlenedett az Egyesült Királyságtól. 1958-ban a Nyugatindiai Szövetség tartománya lett. Ebben a szövetségben egyesült egész Brit Nyugat-India. Jamaika teljes függetlenségét a Szövetségből való kilépéssel érte el 1962-ben.

A függetlenség első tíz évében az egymást követő konzervatív kormányok idején évi hat százalékot meghaladó gyors gazdasági növekedést élt át az ország. Nagyarányú tőkebefektetés érkezett a bauxitbányászatba és aluminiumkohászatba, az idegenforgalomba, a gyáriparba és jóval kisebb arányban a mezőgazdaságba. Az első évtized optimizmusa növekvő érzékenységet hozott az egyenlőtlenséggel szemben, a növekedés hasznából nem részesülő városi szegénység sorsával szemben. Ez, párosulva az 1970-től lassuló világgazdasággal, a választókat kormányváltásra késztette 1972-ben, a Nép Nemzeti Pártját (PNP) választották meg. Ettől kezdve a kormánypolitika nagyobb szociális igazságosságra törekedett az oktatásban és egészségügyben, de Jamaika gazdaságilag hanyatlott és 1980-ban a nemzeti össztermék 25%-kal maradt az 1972-es szint alatt. Növekvő külső és belső eladósodottság, párosulva a nagy költségvetési hiánnyal az IMF által javasolt megszorító intézkedések végrehajtására kényszerítette a kormányt.

A gazdasági hanyatlás az 1980-as évek közepéig tartott, amit súlyosbított a legnagyobb (Alpart) és harmadik (Alcoa) aluminiumgyártó termelésének leállítása. Jelentősen csökkent a második legnagyobb aluminiumgyártó (Alcan) termelése is, a Reynolds Jamaica Mines Ltd. bezárta jamaikai bányáit. Turista is kevesebb érkezett. Az 1980-as évektől kezdve Jamaika virágzó ország, ahol nagy a bűnözés, a jelentéktelen lopások súlyos problémává váltak.

Domborzat

Jamaika a karibi térség harmadik legnagyobb szigete. Belsejét kiterjedt hegység borítja parti síksággal körülvéve, ezért a nagyobb városok mind a part közelébe települtek pl.: Kingston, Spanish Town, Mandeville és Montego Bay. Hegyeiből több mint 120 patak, folyó indul útnak a csodás fehér homokú tengerpartokig, de nem ritkák a sziklás partszakaszok sem. Változatos felszíni formáinak és egész létezésének oka a dél- és észak-amerikai kőzetlemezek egymáshoz préselődése, aminek hatására a NAgy-Antillák szigetcsoport többi tagjával együtt kiemelkedett a tengerből.

Éghajlat

Éghajlata trópusi, forró és csapadékos. A sziget hegyes-völgyes belsejében az éghajlat némileg hűvösebb mint a sík parti területeken. Évszakos hőmérséklet változások tulajdonképpen nincsenek. A nappali átlaghőmérséklet 31 °C, az éjszakai pedig 21 °C körül alakul. Az esős évszak júniusban kezdődik és novemberig tart, a legcsapadékosabb hónap szeptember, viszont futó záporok, zivatarok egész évben előfordulhatnak (az esős évszakban 1-2 °C-kal melegebb van).

Élővilág, természetvédelem

A mezőgazdaság területigénye miatt mára csak területének 24%-át borítják erdők, ezekben a több millió éves elzártság következményeképp figyelemre méltó bioszféra fejlődött ki. Több mint 600 különböző virág- és 300 fafajtának ad otthont, állatvilága is legalább ilyen különleges. Az erdők nagy része a hegyekben terül el, a partmenti síkságot művelik meg, és a tengerpart közvetlen közelét szintén erdők borítják.

Általános adatok

Jamaika lakossága, mint ahogy az ország mottója is tartja - „sok nemzetből egy” – meglehetősen sokszínű. Népessége afrikaiakból, spanyolokból, indiakból, angolokból, kínaiakból, közel-keletiekből áll. A jamaikaiak 80-85%-a főleg afrikai ősökre tekinthet vissza, a többiek kevert etnikumúak: 80% néger, 3% kínai, 3% indiai, 5% mesztic, 5% mulatt, 3% fehér, 1% indián.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A lakosság 80%-a keresztény. Az öt legtöbb főt számláló egyház: church of god (21,6%), baptista (9%), adventista (8,8%), pünkösdista (7,6%) és anglikán (5%). Számos az inkvizíció elől menekülő spanyol római katolikus is letelepedett a szigeten és még ma is kimutatható társadalmi súllyal rendelkeznek.

Jamaicából ered a raszatfariánus vallás, aminek világszerte mintegy 1 millió követője van. A raszták I Hailé SZelasszié etióp császárt tartják a „fekete (afrikai) messisásnak.” A rasztafári elnevezés a Ras Tafari névből ered, ez volt a neve Szelasszié császárnak a koronázása előtt. Szelassziét a raszták Jah (Jahve rövídítése, Isten raszta elnevezése) földi megtestesülésének és a szentháromság tagjának tekintik. A mozgalom a jamaikai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből, egy bibliai prófécia sajátos értelmezéséből, fekete politikai törekvésekből és Marcus MOsiah Garvey raszta próféta tanításaiból. A jellegzetes raszta frizura szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz, de nem általános a követők között. A raszták számára a marihuána (ganja, fű) szívása spirituális cselekedet. Szentségnek tekintik, ami elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez, de használata nem kötelező. Vannak raszták, akik nem szívnak. A raszta mozgalom a világ számos részén elterjedt, főleg migráció útján és a reggaezene közvetítésével, ami főként Bob Marleynak köszönhető. 2000-ben több mint egymillió raszta volt szerte a világon. A jamaikaiak öt százaléka tartja magát raszta vallásúnak.

Jamaika hivatalos nyelve az angol, amit elég ízes tájszolásban beszélnek. Emellett az angol egy afrikaiasított változatát a Jamaikai Patoiszt is előszeretettel használják. Az alsóbb néprétegekben szinte teljes mértékben a Patoisz a használatos, de ahogy haladunk felfelé a társadalmi ranglétrán úgy válik az emberek beszéde egyre jobban hasonlóvá a standard angolhoz, míg a vezető réteg már teljesen helyesen beszéli az angolt. Azonban az átlag jamaikai az angolt és a patoisz kifejezéseket keverve, felváltva használja helyzettől függően.

 A közép-amerikai Hispaniola sziget nyugati részén fekvő, egyharmad magyarországnyi állam 1804-ben nyerte el függetlenségét. A Kolumbusz által felfedezett szigeten található egykori francia gyarmat régebben "Saint Dominique" néven volt ismert.

A Haiti országnév jelentése: "hegyekkel borított".

Felszínének nagyrésze eredetileg erdőkkel befedett hegyvidék volt, a hegyek között termékeny medencékkel. A gyorsan növekvő népesség azonban oly mértékben vette igénybe a termőterületet, hogy annak felszíne napjainkra elkarsztosodott.

A függetlenség elnyerése óta az egymást folyamatosan követő katonai diktatúrák tönkretették az ország gazdaságát, így ma Közép-Amerika legszegényebb országa.

A mezőgazdaság fő terménye és a legfontosabb exportcikk a kávé.    

Spanyol gyarmat

Az eredeti lakosságot, az arawak indiánokat a harcias karibok irtották ki. Kolumbusz már az első útján felfedezte Hispaniola szigetét (1492-ben), sőt az itt elsüllyedt egyik hajójának legénységét le is telepítette a szigeten, megalapítva ezzel az Újvilág első spanyol települését.

Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be. Ez a rossz bánásmóddal, a rossz táplálkozással és a születések számának drasztikus visszaesésével kombinálódva megtizedelte a bennszülött lakosságot. A spanyol kormányzók megkezdték az afrikai rabszolgák behozatalát. Sok afrikai rabszolga indiánokkal házasodott, utódaikat Haitiban marabou néven ismerik.

Hispaniola nyugati partján francia kalózok telepedtek le. Egyikük, Bertrand d'Ogeron dohánytermesztésbe kezdett, példáját követve sok kalóz letelepedett életmódra váltott. Ez a népesség 1660-ig nem ismerte el a spanyol király fennhatóságát, ez számos konfliktus forrása volt.

Francia gyarmat

Bertrand d'Orgeron számos telepest vonzott Martinique-ból és Guadeolupe-ból, akik cukornád-ültetvényeket létesítettek. 1670 és 1690 között a dohánytermesztés volt jellemző a szigetre, és jelentősen csökkent ez időben a telepesek száma. A kalózok ismét megerősödtek, a településeket ismételten kirabolták. Jean-Baptiste Colbert francia haditengerészeti miniszter legidősebb fia, Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay szorította vissza őket. Ő rendelte el indigó és cukornádültetvények létesítését. 1685-ben alkalmaztak először szélmalmot cukorgyárban. 1697-ben Franciaország és Spanyolország a Ryswick-i békében megállapodott a sziget kettéosztásáról. Franciaországé lett a nyugati harmad Saint-Domingue néven. Sok francia telepes érkezett, az ültetvényeken dolgoztak. 1713 és 1787 között 30 000 ember vándorolt be a sziget nyugati részére Bordeaux-ból. 1790-ben Saint-Domingue messze felülmúlta a sziget keleti részét gazdagságban és népességben. A cukor-, kávé- és indigótermesztés profitjából gyorsan a leggazdagabb újvilági francia gyarmat lett. Ezt a rabszolgasorba taszított négerek ezreinek munkája tette lehetővé. Az ő életüket a Fekete Törvénykönyv (Code Noire) szabályozta, amit Colbert dolgozott ki és XIV. Lajos szentesített.

A francia forradalom

A francia forradalom híre nyugtalanságot váltott ki Saint-Domingue-ban és a többi nyugat-indiai francia gyarmaton. Legfontosabb esemény az 1793-as rabszolgalázadás volt, amelynek nyomán betiltották a rabszolgaságot. A döntést végrehajtották, a Konvent hat hónappal később kiterjesztette az összes karibi francia gyarmatra. Franciaország Saint-Domingue kormányzójává Toussaint Louverture-t nevezte ki, azzal a feladattal, hogy állítsa helyre a békét. Ő kiszorította a gyarmatra behatoló spanyolokat és angolokat. Felújította a kereskedelmet Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal.

Függetlenség

Amikor Toussaint Louverture saját alkotmányt dolgozott ki, Bonaparte Napóleon 30 000 emberből álló expedíciós hadsereget küldött sógora, Charles Leclerc tábornok parancsnoksága alatt a sziget visszafoglalására. Napóleon a fehér ültetvényesek és kereskedők befolyása alatt állt. Leclerc megverte Louverture-t és visszaállította a rabszolgaságot. A franciák győzelmei, Toussaint Louvertoure elfogása és száműzése után egy bennszülött vezér, Jean des Dessalines legyőzte a franciákat a Vertières-i csatában. Miután megnyerték az egyenjogúságért és a függetlenségért folyó harcot, a korábbi rabszolgák kikiáltották Saint-Domingue függetlenségét 1804. január 1-jén Haiti néven. Haiti volt az első ország a világon, ahol betiltották a rabszolgatartást. Jean-Jacques Dessalines-t csapatai élete végéig kormányzóvá kiáltották ki. Ő száműzte az addig helyben maradt fehéreket és despotaként uralkodott. 1806. október 17-én gyilkolták meg. Ekkor az ország megosztódott Henri Christophe északi királysága és Alexandre Pétion déli köztársasága között. Amikor Jean Pierre Boyer lett a köztársasági elnök, egyesítette a két részt és meghódította a sziget keleti felét. 1825 júliusában X. Károly francia király 14 hajóból álló flottát és csapatokat küldött a sziget visszafoglalására. Függetlenségének megóvására Boyer elnök megállapodott a franciákkal, hogy Franciaország elismeri Haiti függetlenségét, Haiti pedig fizet 150 millió frankot Franciaországnak. (Ezt 1838-ban 90 millió frankra csökkentették).

Jean Pierre Boyer távoztát államcsínyek hosszú sora követte. Az ő tekintélyét nem örökölték a hadsereg vetélkedő frakciói, a mulatt és a fekete elit, és a kereskedő osztály, amelyben számos bevándorló volt: németek, amerikaiak, franciák és angolok. Az ország elszegényedett. Kevés államfőt foglalkoztatott fejlődése. Az elnöki hatalom lehanyatlott, az utódjelöltek fegyveres lázadásokat robbantottak ki. A XX. század elejére az országban állandósultak a felkelések.

Az országot 1915-ben megszállta az USA, és 1934-ig tartotta uralma alatt. Az 1950-es katonai puccsot és felkeléseket követően Duvaliert választották elnökké, aki 1964-ben örökös elnöknek nyilvánította magát. Halála (1971) után fia vette át az ország irányítását, de őt a nép egy felkelés alkalmával, 1986-ban elűzte az országból. Az első szabadon választott elnök 1991-ben foglalhatta el a hivatalát, amit katonai puccs és polgárháború követett. Az ENSZ amerikai csapatokat küldött a rend helyreállítására, és a 2000-ben kiírt választásokon a korábbi elnököt választották újra. Néhány hónap múlva tömegtüntetések törtek ki ellene. 2004. február 29-én amerikai katonák mentették ki az országból. Azóta is nehezen tekinthető át a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Haiti Stabilizációs Missziója 2004 óta van jelen az országban.

Alkotmány, államforma

Haiti politikai rendszerének jelenlegi formáját az 1987. március 29-i alkotmány írja elő.

Haiti többpárti elnöki köztársaság, ahol az elnököt közvetlenül a nép választja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A kormány vezetője a miniszterelnök. Őt az elnök nevezi ki a Nemzetgyűlés többségi pártjából. A végrehajtó hatalmat az elnök és a miniszterelnök együttesen gyakorolja.

A törvényhozó hatalmat a kormány és a kétkamarás Nemzetgyűlés együttesen gyakorolja. A kormányzat központosított, a megyékben a központi kormány delegáltjainak alkotmány szerint nincs szükségük egyetértésre.

linkek:  http://www.pbase.com/perrona/haiti_photo_haiti

           http://haiti.lap.hu/ 

Története

 Kolumbusz második útja alkalmával kötött ki a szigeten 1493. november 19-én, s az általa San Juan Bautista névre keresztelt sziget Spanyolország fennhatósága alá került. A sziget gyarmatosításaJuan Ponce de León partra szállásával kezdődött meg, aki 1508 és 1519 között a sziget első kormányzója volt, s 1508-ban megalapította Caparra városát, mely később a sziget fővárosa lett San Juan néven. 1898-ban Spanyolország a spanyol–amerikai háború veszteseként kénytelen volt megválni a szigettől. Azóta az Amerikai Egyesült Államok részét képezi.

Nyelvek

A sziget két hivatalos nyelve a spanyol és az angol. A spanyol a többségi nyelv, de szinte kivétel nélkül mindenki beszél angolul, ami részben az érvényesülés nyelve. Az angol nyelv tanítása az általános iskola megkezdésétől a középiskola befejezéséig kötelező. Egy 2006-os közvéleménykutatás szerint 3 860 120 ember a lakosság 97,8%-aspanyol, 82,000-en pedig 2,2% angol anyanyelvűnek tartják magukat.

Gazdasága

Számottevő nyersanyagforrása nincs. Fő gazdasági ágazata az idegenforgalom és a mezőgazdaság. Főlegcukornádat, dohányt, kávét és gyümölcsféléket termesztenek. Ipara elsősorban mezőgazdasági termékeit dolgozza fel.

Sport

A szigetnek híres baseball csapata van. San Juanban van a San-Juan-Santurce-Stadion, amely 25 000 főt képes befogadni. www.sanjuanislander.com

Térkép

San Juan, Puerto Rico Puerto Rico
maps.google.com